A hajózás egy varázslatos dolog, amiben sajnos túl kevés részem volt az életem során. Mindig is hihetetlen volt számomra, hogy egy tengerész milyen hosszú időt képes eltölteni a nyílt vízen. Fiatalabb koromban biztos vagyok benne, hogy ez az elszigeteltség és látszólagos eseménytelenség elrémített volna. Felnőtt fejjel azonban már nem hangzik olyan rossznak az, hogy az ember kicsit elszakad mindentől, ami megszokott. A valóság azonban tudom, hogy sosem ilyen ideális. Az egyik barátomnak például tengerész az apukája. Nagyon felnéz rá és tiszteli a szakmáját, ettől függetlenül mindig nagyon fájdalmasan hangzik az, hogy sokszor fél éven keresztül nem látja, mert kinn van a tengeren. Úgy tűnik, hogy minden dolognak ára van, nem számít, hogy mennyire álomszerűnek hangzik, mikor még gyerekként elképzeljük egy tengerész életét.